Öt szerepben brillíroz egy este alatt

Számomra az a legizgalmasabb a vígoperában, hogy a nézők visszacsatolása azonnali. Nagyon lehet érezni, hogy mennyire élvezik, mennyire veszik a lapot. A kuncogás és a nevetés rögtön eljut hozzánk a színpadra, és további energiákat szabadít fel. Nagyon előnyösnek tartom, hogy a Kisszínházban játsszuk ezeket a darabokat, mert ott sokkal közelebb van hozzánk a közönség. Éppen ezért jobban tudunk hagyatkozni a nagyobb gesztusok mellett az arcmimikára is. Játék szempontjából nevettetni sokkal nehezebb, mint megríkatni a nézőt, de sokkal hálásabb is – mondta el lapunknak az operaénekes, aki középiskolás kora óta rendszeres szereplője a Szegedi Nemzeti Színház produkcióinak, 2012-től pedig magánénekes szólistaként is hallhatja a közönség.

Nagy feladat ez a szerep, és sokat kellett dolgoznom, hogy könnyednek tűnjön. Az egy órából ötven percet folyamatosan énekelek, nagyon izgalmas játéklehetőségek vannak benne a hangszínre vonatkozóan – jegyezte meg.

Nagyon élvezem. Bár, amikor szembesültem azzal, hogy mennyi hozzávalót kell megtanulni az öregember receptúrájához, nem volt őszinte a mosolyom – közölte nevetve.

Minden nap nagyon sokszor mondtam el gyakorlásképpen. Segítségemre volt, hogy kiváló a magyar fordítás, és míg olaszul sok szó halandzsa, addig a magyar szövegben minden összetevő értelmes kifejezés – tette hozzá.

Ez mindig kétféleképpen sülhet el: lehet nagyon szimpatikus, de zavarba ejtően kellemetlen is a nézők számára. Eddig akárhányszor a nézők között volt dolgom, szerencsére mindig jól érezték magukat. Teljesen más módon figyel az a néző, aki testközelben hallotta a hangomat, látta, hogy közben levegőt veszek, szuszogok. Sokkal emberibb lesz a történet számára. Kimondottan élvezem, ha a közönség közel kerül hozzám, izgatottsággal és örömmel tölt el – fejtette ki. Majd mosolyogva hozzátette, hogy a próbákon kollégái foglaltak helyet a nézőtéren, akik megjegyezték, hogy azért vigyázzon az operaénekesi hangerővel.

Nagyon tetszenek a jelmezeim, mindegyik nagyon kifejező. A három gyorsöltözés azonban nagy kihívás, mert nem csak úgy magamra kapok valamit jelzésértékkel, hanem három merőben más jelmezről van szó a francia ficsúr, a rekedt operaénekes és az öregember esetében is. Teljes az átalakulás. A nézőnek nem tűnik fel, hogy milyen rövid idő áll rendelkezésre a ruhaváltásra, de a kulisszák mögött tényleg minden másodperc számít – árulta el.

Nagyon közel érzem magamhoz Enrico figuráját, magam is szeretem a humort, a jó hangulatot a hétköznapi életben. Megtréfálni embereket nem szoktam, de a pajkossággal és a csibészséggel könnyen tudok azonosulni – fűzte hozzá mosolyogva.

Gasparo egy kevés intelligenciával megáldott, igen egyszerű lélek, akinek az a határozott meggyőződése, hogy ha néha eljár a keze, az nem probléma. Éppen ezért ez a karakter nagyon távol áll tőlem, de a vígopera műfaja miatt nem a komolyság, hanem a figura elkarikírozása kapja a hangsúlyt – részletezte Szélpál Szilveszter, akinek a humor szárnyain szabadjára engedett előadóművészi fantáziája abban a jelenetben csúcsosodik ki, amikor „lebénult” karral edzi a közönség rekeszizmait.