A revizor

HA A TE KÉPED A CSÁLÉ,

ARRÓL NEM A TÜKÖR TEHET.

Népi mondás

„Urak, azért hívtam össze magukat, hogy egy nagyon kellemetlen hírt közöljek: revizort kapunk.”

Így kezdődik Gogol remekműve, hogy aztán az orosz kisvárosban elszabaduljon a pokol. A közösség elöljárói megpróbálják minden stiklijüket, bűnüket letagadni, megsemmisíteni, a szőnyeg alá söpörni. Csakhogy nincs az a szőnyeg, amely alá beférne az a rendszerszintű korrupció, hatalommal való visszaélés, ami ebben az országban – pardon! – abban az országban uralkodik. 

Kitör a fékevesztett, elsöprő rettegés, a szörnyen mulatságos paranoia. A város vezetői kénytelenek hízelegni a fővárosi ellenőrnek, és igyekeznek megvesztegetni őt, a polgárok pedig várják, mint a messiást, hátha igazságot tesz. A revizor. Vagy akit annak gondolnak….

A korabeli kritikák megjegyzik, hogy ennek a darabnak egyetlen pozitív szereplője sincsen. Gogol ezt cáfolja: „Volt benne egy becsületes, nemes személy, aki elejétől végig szerepelt a darabban. Ez a szereplő – a nevetés. A nevetés sokkal jelentősebb és mélyebb, mint gondolják...”