Lobbanékony és energikus: Jean-Baptiste Poquelin

Szinte a király tányérjából eszik, kacag, szökdécsel, produkálja magát neki. Moliére komédiázik, hogy túléljen, s mindezt a vajdasági Balázs Áron mutatja be nekünk. Fanyar humorát könnyen megkedvelte a közönség, így megkérdeztük, ő hogyan éli meg a Moliére, avagy az álszentek összeesküvését hónapról hónapra, mit is gondol az általa megformált művészről.

 

Pár órával előadás előtt futottál be Szegedre épp. Mennyire zsúfolt az életed jelenleg?

• Vigyázok, hogy ne vállaljak túl sokat, de folyton úton vagyok, pörögnek a kilométerek. Általában a főiskolához mérten vállalok előadásokat, az Újvidéki Színművészeti Akadémián dolgozom tanársegédként. Öt előadásom van, jelenleg több helyen játszom Vajdaságban, a november vége most elég zsúfolt lett.

Dolgoztál már korábban Alföldi Róberttel, 2013-ban Újvidéken. Milyen volt ezúttal a közös munka?

• A Patkányokat csináltuk együtt, de azt megpróbáltam elfelejteni, mivel az meglehetősen régen történt már, én akkor az újvidéki társulat tagja voltam, ő pedig vendég. Most viszont én csöppentem új közegbe. Vártam, hogyan fogok tudni együttműködni az új kollégákkal. Megítélésem szerint egy nagyon virágzó, gyümölcsöző együttműködés áll mögöttünk, aminek eredménye egy jó előadás. Robi pedig egy célratörő rendező, aki mindig tudja, mit akar.

Mindenki új volt neked a szegedi csapatból?

• Játszottam már itt, hívtak minket a szabadkai társulattal fellépni, de olyankor nem igazán volt alkalmam ismerkedni. Ez volt az első találkozásom mindenkivel. Nagyon vegyes a társaság, de mindenki nagyon lelkes. Mindig kellemes a hangulat: az öltözőben, a színpadon, a büfében. Nem érzek negatív hullámokat, ami valljuk be őszintén, egyes társulatoknál, színházaknál igenis jelen van.

A darabot ismerted korábban? Nem sűrűn szokták elővenni Bulgakovnak ezt a művét.

• A szabadkai Népszínházban játszották, de annyira tüzetesen nem néztem utána. Átolvastam a szöveget persze részletesen, de nem szeretek saját előítéletekkel vagy megoldásokkal érkezni a próbákra. Kíváncsi vagyok arra, mit akarnak a többiek, hogyan szeretnék alakítani a szálakat, ki mit vár el.

Biztos volt egy kép a fejedben Moliére-ről, mielőtt nekivágtatok a próbáknak. Módosult ez a folyamat végére? Milyennek látod te ma a Napkirálynak egykor behízelgő művészt?

• Róla általánosságban gondolkodnak az emberek, mert többnyire a műveit olvassák, azokkal azonosítják. Én inkább azzal foglalkoztam, hogy én hogyan képzelem el őt. Nem arra kell gondolni, hogy milyen is lehetett a maga korában, mert meg vannak adva bizonyos paraméterek, amin változtatni nem lehet, el kell fogadni. Inkább arra koncentráltam, saját magamon átengedve én hogyan élem meg ezt a szerepet. Egy lobbanékony, energikus figurának képzelem, enyhén szétszórtnak. Az energikus fejezi ki talán legjobban őt.

Szoktál tőle olvasni, vagy inkább csak a munka kapcsán találkozol a szövegeivel?

• Egy kihívás Moliére műveit verses formában színpadra állítani vagy eljátszani, méghozzá úgy, hogy az ne legyen ósdi. Kicsit aktualizálni szokták, hogy mai legyen - még ha verses formátumban is játsszák -, élvezhető. Ez nagy munka, sok előfeszítés. Másrészt viszont Újvidéken, az akadémián, amikor a vizsgákra keresünk jeleneteket, gyakran felmerül Shakespeare és Csehov mellett az ő neve is. Nagyon szeretem a munkáit.

Ötvenes-hatvanas színészek szokták alakítani a drámaírót. Persze ez nem írott szabály, de sűrűn hallani. Mit gondolsz, téged jó időben talált meg a szerep?

• Nyilván megvan, mit mikor nem lehet eljátszani. Úgy gondolom, itt nem a korán van a hangsúly, sokkal inkább a politikai, vallási és művészeti életen. Ebben az esetben szerintem mellékes a drámaíró kora, de lassan az 50 felé közelítek, így remélem, elnézik ezt a kritikusok. Ha csak ennyi hibát találnak, én már örülök.

Mit érzel, jót tett a darabnak, hogy pihentettétek nyáron, a májusi két előadás után?

• Az egész előadás ülepedett valamelyest, pozitív értelemben. Robi is mondta, hogy jót tett neki, hogy kis ideig nem bolygattuk. Minden bemutatónál ott a nyomás, a hajrá. Ez eltűnt, nincsenek fölösleges feszültségek már, hogy teljesíteni kell. Maradt a játék, ami a legszebb része az egésznek.

Vajdaságban milyen a helyzet, hogy viszonyul a hatalom a művészethez, hogyan látod ezt te? Mégiscsak ez a darab fő mozgatóeleme, elvégre csak megíródott az a Tartuffe.

• Érdekes kérdés mindig, kinek mi a fontos. Nem nagyon emlékszem olyan időszakra, amikor nagyon felkarolta volna a kulturális területeket a hatalom nálunk. Nem is csak a színházat, hanem általában bármit. Mikor jönnek a választási kampányok, akkor löknek egy kis pénzt, hogy érezzük, foglalkoznak ezzel az ágazattal is, de nálunk is mostohán bánnak a kulturális műsorokkal. Ott sem veti fel a pénz a színházakat, de ettől még nem áll meg az élet, mindig van valami mondanivaló.