Közönségkedvenccé vált a szegedi Csorba Kata

Negyedik Dömötör-díját vette át az évadzáró gálán Csorba Kata, aki 16 éve erősíti a Szegedi Nemzeti Színház társulatát. Most a legjobb színésznő kategóriában méltatta a kitüntetéssel a közönség az Én vagyok én, te vagy te mono­drámában nyújtott alakításáért. Lapunknak elmondta, egyik legszebb évada zárult most.

Nagyon szeretem Szegedet, itt születtem. Nem vágyom a fővárosba, azt szeretném, ha itt lenne jó színház, ami az utóbbi években sikerült is. A társulat a második családom, nagyon erős, összetartó közösség van itt, aminek talán nincs is párja az országban – mondta el lapunknak Csorba Kata, aki a legjobb színésznő kategóriában lett az évad közönségkedvence. 

Az 1984, a Black Comedy, a 39 lépcsőfok, a Parasztopera, és az Én vagyok én, te vagy te produkciókban láthatták a nézők.

Életem egyik legszebb év­­ada volt. Ehhez hozzájárult, hogy előtte a pandémia miatt nem tudtunk dolgozni. Kerámia szakon végeztem a Tömörkény-gimnáziumban, úgyhogy a kényszerszünet alatt más munkát kerestem, ajtók, ablakok, ke­­rítések felújítását vállaltam. Nagyon boldog voltam, mikor újra elkezdhettünk dolgozni – fejtette ki, majd azzal folytatta, hogy minden darab más-más okból volt kedves a szívének. 

Az 1984 nagyon erős produkció volt. Végre elértük, hogy nem a szegedi közönség utazott máshová színházba, hanem buszokkal érkeztek hozzánk a nézők. A 39 lépcsőfokban rengeteget nevettünk, a Paraszt­opera pedig egyszerűen csodálatos, örülök, hogy átvisszük a következő évadra is. Imádom, amikor megnevettetjük a nézőt egy órán keresztül, aztán hirtelen behatol a tőr a szívekbe, és fájdalmasan életszagúvá válik minden – részletezte.

Az évad csúcspontja a színésznő számára a Horgas Ádám által írt és rendezett Én vagyok én, te vagy te mono­dráma volt. 

Nemcsak az évad, hanem az eddigi szakmai pályafutásom csúcsa is ez a szerep volt. Az eddigi legnagyobb kihívás. Nagyon örülök a Dömötör-díjnak, de az igazi kitüntetés számomra nem is a szobor, hanem az, hogy meg tudtam győzni magamat arról, hogy képes vagyok másfél órán keresztül egyedül lekötni a nézők figyelmét. Ráadásul egy interaktív előadásban, ami először nagyon megrémisztett. Nagyon nem gondoltam, hogy erre alkalmas lennék. A Jóistentől sok ajándékot kaptam, de az önbizalom nincs köztük. Ez a szerep nagyon átformált, sokkal kevésbé izgulok és félek már a fellépések előtt és a színpadon kívüli világ kihívásai tekintetében is. És a szobornál sokkal jobban esik, amikor rám mosolyognak vagy megállítanak a nézők az utcán – mondta Csorba Kata, akinek ez már a negyedik Dömötör-díja volt. A kitüntetést a gálán megosztotta a monodráma másik szereposztásának főszereplőjével, Menczel Andreával. 

A teljes cikk a Délmagyar oldalán olvasható.
>> Fotó: Török János / Délmagyar