Gyönyörűségesnek látja Szegedet Szabó Márta

A Mindszentről indult színésznő számára ez több egyszerű szerződésnél: hosszú évek után tér vissza oda, ahová erős személyes szálak kötik. Szegeden három bemutatóra készül, és úgy érzi, végre olyan helyre érkezett, ahol szakmailag és emberileg is otthon lehet. Szabó Mártával beszélgettünk. A Szeged.hu interjúja.

– Hogyan került a Szegedi Nemzeti Színházhoz?

– Tizenhárom évig ingáztam Budapest – Nyíregyháza – Mindszent között és ebbe egy idő után kissé belefáradtam. A színészek életében nincs igazán hétvége vagy ünnep, én pedig egyre jobban éreztem, mennyi mindenről lemaradok itthon. Nekem itt vannak a gyökereim, ezért megkerestem a színház főigazgatóját, hogy szívesen csatlakoznék a társulathoz, mindemellett vonzott a változás, kellenek az új impulzusok, kihívások. 

– Milyen a szegedi társulat?

– Nem teljesen ismeretlen, sok kollégával dolgoztam már korábban, és a többiek is nagyon kedvesek és befogadóak, a mostani próbafolyamatot is nagyon élvezem. Nekem mindig fontos volt, hogy olyan közösségben dolgozzak, ahol van szeretet, ahol családias a légkör.

Rögtön három szerepben

– Rögtön három szerepben is láthatjuk.

– Igen. Októberben jön a Kulcskeresők, januárban kezdjük a Momo próbáit, tavasszal pedig az Oliver musicalben játszom.

– Milyennek látja Szegedet?

– Gyönyörűségesnek. Amúgy is ezer szállal kötődöm ehhez a vidékhez, nem volt ismeretlen számomra a város, hiszen a közelben, Mindszenten nőttem fel, a keresztanyám szegedi, a nyaraim egy részét gyerekként itt töltöttem. Nagyon jó látni a lombos utcákat, a Tisza közelségét is nagyon élvezem.

Verebes István fedezte fel

– Nem volt egyenes az útja a színészi pályáig.

– Egyáltalán nem. Hetedikes koromban egyszer csak kipattant a fejemből, hogy színésznő szeretnék lenni, pedig korábban színházba sem jártam. Aztán jöttek a bizonytalanságok, más irányok is érdekeltek. Mivel nem vettek fel a színművészetire, előbb a Nemzetiben, aztán az Arany János, későbbi nevén Új Színházban lettem stúdiós. Közben játszottam a Független Színpad előadásaiban és az Egyetemi Színpadon is. Ott ismert meg Verebes István, a nyíregyházi színház akkori igazgatója, és szerződést ajánlott nekem. Hat évig maradtam a társulatnál, majd következett a Bárka Színház, utána tíz év szabadúszás, ami nagyon izgalmas időszak volt, lehetőségem volt játszani a Nemzetiben, a HoppArtban, a Tünet Együttesben, Komáromban és Tatabányán is.

– Miért fontos önnek, hogy társulatba tartozzon?

– Közösségi ember vagyok. Fontos, hogy családias közeghez kötődjek. Vidéken azt szoktam meg, hogy próba vagy előadás után még együtt maradunk, beszélgetünk, műhelymunka folyik. Más részről úgy gondolom a színészi fejlődésemet is jobban segíti, ha egy igazgató, vagy rendező annak fényében ad feladatokat, hogy figyelemmel kíséri a munkáimat, ismer, és tudja, hol tartok épp.

– Számos díjjal ismerték el a munkáját. Ezek, amik számítanak vagy inkább a taps?

– Sokat jelentenek a díjak, méghozzá azért, mert nem jártam főiskolára. A szakmai díjak megerősítések, mert annak ellenére, hogy felfedezett Verebes István, bennem maradt a kisebbrendűségi érzés. 

Az első díjamat egyébként épp itt, Szegeden kaptam. Az Országos Színházi Találkozón játszottuk a Régi Zsinagógában A vágy villamosát, és a legjobb női mellékszereplő díját vehettem át Szász János rendezésében. A következő évben, Veszprémben szintén Szász János rendezésében a Ványa bácsiért ugyanezt a díjat kaptam. A Domján Edit-díjat, amit a vidéki színésznőknek adnak, pont akkor kaptam meg, amikor elszerződtem Pestre. A Gyulai Várszínházban is kaptam díjat, és Móricz-gyűrűt is kaptam kétszer Nyíregyházán, csak közben átnevezték Móricz-díjra. Utóbbi meg azért hihetetlenül fontos, mert a kollégák ítélik oda. Megkaptam a Gobbi Hilda alapította Aase-díjat is, amit az epizódszerepekben nyújtott emlékezetes alakításokért adnak, és a rá következő évben kaptam meg a Jászai Mari-díjat. 

Álma egy motorcsónak és a tangó

– Mit csinál szívesen, amikor nem színházban van?

– Szeretem a kreatív dolgokat, mindent, ami kézművességgel kapcsolatos, éppen most jelentkeztem a mindszenti művelődési ház könyvkötés, szépírás és szövés szakkörére. Szeretek kertészkedni, rengeteg virágom van. Szeretem a természet közelségét, a Tiszát. Nagy álmom egy motorcsónak. Ezen kívül szeretnék megtanulni tangózni, remélem, itt lesz rá lehetőségem. 

– Játszott már olyan szerepet, ami pontosan illeszkedett az alkatához, a helyzetéhez?

– Előfordul, hogy engem is azok a problémák foglalkoztatnak, amik az általam megformált karaktert. A Kulcskeresőkben játszott szerepemben is vannak összecsengések.

A teljes interjú a Szeged.hu oldalán.