Elhunyt Karikó Teréz, a szegedi operajátszás legendás szopránja

 

89 esztendős korában, november 8-án elhunyt Karikó Teréz Liszt-díjas operaénekes, a Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja, városunk operatörténetében a Vaszy Viktor, majd Pál Tamás és Oberfrank Géza nevével fémjelzett korszakok vezető szopránja.

1932-ben született Budapesten, énekművészi és operaénekesi diplomáját a Zeneakadémián szerezte. Tanulmányai utolsó évében a római Szent Cecília Akadémia hallgatója volt. Olaszországi ajánlatokat visszautasítva hazatért, és Vaszy Viktor hívására a szegedi társulathoz szerződött 1960-ban. Kivételes hangi adottságaival és királynői megjelenésével hamarosan a színház vezető drámai szoprán énekesnőjévé vált. Három évtizedes pályája során mindvégig hű maradt Szegedhez, bár többször vendégszerepelt az Operaházban. Vaszy Viktor olyannyira ragaszkodott hozzá, hogy állítólag befolyását, összeköttetéseit latba vetve elérte, hogy ne kapjon útlevelet, nehogy külföldön maradjon. Később sikeres koncertutakon énekelt Kanadában, az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában. 55 évesen ugyan nyugállományba vonult, de még negyedszázadon át aktívan részt vett a színház művészi munkájában: korához illő szerepekben a hatvanon túl is színpadra lépett, és 2012-ig énekmesterként csiszolta a fiatal művészek énektechnikáját.

Pályáját számos elismerés övezte: fiatalon részesült Liszt Ferenc-díjban, a szegedi operatársulat tagjaként Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat kapott, a Szegedért Alapítvány Művészeti Kuratóriumának díját nyerte, már közel harminc éve A Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja.

Kedves egyéniségére szeretettel emlékezik társulata, kivételes gazdagságú énekhangjának, mély átéléssel megformált, nagy hatású alakításainak emlékét megőrzi hálás közönsége.

 

Karikó Terézre emlékezve Gyüdi Sándornak, a Szegedi Szimfonikus Zeneker igazgatójának, színházunk volt főigazgatójának sorai