A csillagszemű juhász

Az azonos című magyar népmese alapján írta: Szálinger Balázs

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy király. Ez a király hozott egyszer egy törvényt: ha bármikor tüsszentett, az egész országnak azt kellett mondania, „adj' isten egészségére!”. Aki nem mondta, az halál fia volt. Nem is akadt senki az országában, aki ne tartotta volna be a törvényt, kivéve egy valakit: egy csillagszemű juhászt. A király emberei rögtön el is fogták, vitték a király színe elé, és jelentették, hogy nem akarja mondani, hogy „adj' isten egészségére!”. Megharagudott a király és azt parancsolta a juhásznak, hogy mondja ki ő is a jókívánságot, de az csak nem állt kötélnek. „Nem mondom – mondta –, amíg király uram a lányát hozzám nem adja feleségül.” No, több se kellett a királynak! Nem hagyta annyiban ezt a pimaszságot..

Magyar népmesekincsünk egyik legnépszerűbb darabja A csillagszemű juhász, amely a hatalom mibenlétét vizsgálja: a hatalomnak való megfelelés, az engedelmesség kényszere mindennapi tapasztalat a gyerekek számára. A „tedd ezt, tedd azt”-ra a felnőttek indoka legtöbbször csupán annyi, hogy: „mert én azt mondtam”. Ugyanígy a mesebeli király is csak saját hatalmi pozícióját tudja felhozni válaszul a csillagszemű juhász jogos kérdésére: miért is kellene rögtön haptákba állni, ha az uralkodó tüsszent? Mire jó ez a törvény? Miért ne lehetne megváltoztatni?