Szahara

2025 őszén egy különleges, független színházi bemutatóra kerül sor Szegeden: Rédei Roland, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze új drámát írt Szahara címmel, melyet Czene Zoltán rendezésében mutattak be a Régi Zsinagógában. A produkció független alkotásként, hivatásos színészek részvételével valósult meg.

A Szahara cselekménye a 2000-es évek eleji dél-alföldi tanyavilágban játszódik, abban a közegben, amely országos hírre tett szert a brutális bűncselekmények, mint a „Balástyai Rém” története révén. A darab azonban nem a bűnügyi szenzációkat állítja középpontba, hanem a helyi emberek lelkivilágát, a szeretet és a kommunikáció hiányát, valamint az ebből fakadó végzetes elszigetelődést.

A Szahara nemcsak művészi vállalás, hanem társadalmi reflexió is: tükröt tart elénk egy elfeledett világ, amelyben az emberi kapcsolatok hiánya sorsformáló erővé is válik.

Írta: Rédei Roland

Rendező: Czene Zoltán

Szereplők:

Tomika: László Gáspár

Katika: Csorba Kata

Tibor: Kárász Zénó

Apa/Mentor/Fóka/Szomszéd: Balog József

Zsanai fiú/Bolond/Szomszéd fia: Kállai Ákos

Fény- és hangmester: Nahóczki Viktor

Produkciós vezető: Petró Annamari

Az előadás 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

Felhívjuk az arra érzékeny nézőink figyelmét, hogy az előadásban színpadi füstöt használunk, valamint erős fény- és hanghatások tapasztalhatóak!

A szerző a Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény István-ösztöndíjasa.

Támogatók:

MNMKK PIM-Örkény István Ösztöndíj, Szeged MJV Önkormányzata, Szegedi Nemzeti Színház, MASZK Egyesület (Szeged), Fiatal Drámaírók Háza

Külön köszönet: 

Barnák László, Erlauer Balázs, Gellérfi Gergő, Jónap Tamás Zoltán, Martinkovics Katalin, Molnár Béla, Szügyi Tamás, Varga-Bogdanov Attila

“...A tévéből perceken át szól a magyar szinkron, a színen, a konyhaasztalnál apa és felnőtté cseperedett fia ül, nem beszélgetnek, egyikük részegen bambul, a másik infantilisan egy játék kisautót tologat, valahogy lefojtott, baljós az egész. Kis magyar pusztai valóság. /…/ A kilátástalanság az első pillanattól beteríti a színpadot, mégsem nyomja maga alá a nézőt, mert Rédei jól meséli el a szövevényes történetet, amiben a három, igencsak különböző karakterű, és egészen más jellegű tragédiát hordozó főszereplőnek az élete összefonódik. A szöveg sűrű, a karakterek látszólag kemények, de valójában mindnyájan sérültek. /…/ A darab előrehaladtával szép sorjában minden szétporlik, a remények a libákat megtizedelő madárinfluenza-járvány miatt szertefoszlanak, a magánéleti kínok tovább égetik a lelkeket, kiút nincs. Mit lehet tenni, irány a Szahara, mondja zárszóként a fiú – bármit is jelentsen ez konkrét vagy átvitt értelemben.” — Tiszatáj online, Ibos Éva, 2025.szeptember 25.